Sziaszok én egy 27-éves nő vagyok,és az én történetem 2000.április 10-én kezdődött.Akkor derült ki hogy,terhes vagyok az első fiammal.Akkor még nem is gondoltuk hogy, mi is legyen fiú vagy lány csak örültünk nemki és vártuk mikor születik meg.És végre eljött a nap, megszületet az első kisfiam. Örültünk neki mivel ugy gondoltuk mindegyhogy,mi csak egéssegs legyen.Telt mult az idő és gondoltuk nem ártana neki egy kistestvér,egyév után teherbe estem még az elején kislánynak hitt kisfiúval.Ugy gondoltuk hogy ez má kislány lesz , szép álom volt.Eljött az idő és megszületet a második kisfiam.Nem baj montam magamnak majd egyszer sikerülni fognekem is.Mert mind a két nővéremnek is volt fiú és lány. A második fia után két ével megint éreztem azt hogy, má kész vagyok egy harmadik gyerek válalására.De sajnos nem sikerült,eltelt még egy év és még egy de semmi.Mikor má eltelt a negyedik év is keztem agódni.Tán a fogamzásgátlók miatt má nem lehett többet gyerekem.De egy szépnapon  ami nekem a világon a leg szebb napvolt ki derült hogy megint terhes vagyok.Féltem hogy megint fiú lesz de leg belül mind végig tudtam hogy ez má kis lány.Mert ez a terheségem más volt mint az előző kettő.Az elejin minden rendben volt rendesen el jártam az orvosokhoz meg minden fajta vizsgálatokra.Igy az is kiderült hogy amit legbelül tudtam az be igazolódot,igy én voltam a legboldogabb a világba.Sikerült a várva várt kislány.olyan boldogok voltuk .Ugy gondoltam ha tényleg kislány lesz akkor megállok és nem szülök több gyereket,hisz minek meglesz az álmunk.De... és most kezdödik a számomra rémálom.Egy napon mint mindig mentem volna orvosi vizsgálatra,és ahogy lehajoltam volna a ruhámé a szekrénybe éreztem mint ha meg pattant volna valami a hasamba.Na akkor égtelen fájdalom ami rám tört azt else lehet mondani menyire fájt.Le fekütem és kétségbe estem hogy most mit csináljak,pedig má van kétt gyerekem.Kihivták a mentőket, és mire beértünk az ő kicsi szive alig dobogot.Mire az orvosok be vittek az ultrahang szobába sajnos má nem élt.Tejesen kiakattam hogy ez nem lehet igaz amire már oly régóta várunk az má nincs többé.Senkinek nem kivánom azt a fájdalmat amit akkor átéltem,de montam magamnak lehet hogy az jóistenek azén kicsikincsem kellet.De még ez nem semmi még megtörtént velem az is ami egy nőnek a legfontosabb hogy mégegyszer anya legyek.Sajnos a császármetszés után komlikációk merültek fel és a méhemet is ki kellet veni,na akkor má tényleg kész voltam már élni se volt kedvem.Nagyon sokminden meg fordult a fejembe de ott a két gyermekem meg a férjem és élni kell tovább az életem.De szerencsére pont akkor volt a sógornőm is terhes és az vigasztalt hogy majd ott lesz a kereszlányom akivel majd kiélhetem magam.Az én kicsi kincsem halála óta eltelt több mint egy év és mostis azt mondom hogy fáj a szivem,lehet hogy ha nem hajolok le a ruhámé akkor most is élne.De ezen má kár rágódni az a lényeg itt van nekem a családom és az én kicsike kereszlányom akit a világon a legjobban szeretek.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Az elvesztet remény - © 2008 - 2024 - azelveszetremeny.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat